A jó nyelvtanár ismérveiről szóló sorozatunk utolsó részében azt vesszük górcső alá, hogy mik a jellemzői egy olyan nyelvtanárnak, aki csoportokat tanít, és ezek mennyiben térnek el az egyéni nyelvtanár kvalitásaitól. Természetesen arról sem szabad elfelejtkezni, hogy egy nyelvtanár annál jobb, minél jobb a tanítványa. 

A tanulás és tanítás – bármilyen témában – partneri viszonyt feltételez, amelyet a tanárnak és a diáknak is tiszteletben kell tartania. A diák lustaságát a tanár részben tudja kompenzálni, felkelteni az érdeklődését vagy éppen inspirálni a megfelelő eszközökkel, de ha teljesen hidegen hagyja a tanulni való, nem hajlandó energiát fektetni a tanulási munkába, a legjobb oktató sem tehet csodát. Ugyanakkor ez fordítva is igaz: akármilyen nyitott és lelkes is lehet egy tanítvány, ha a tanár észjárása annyira eltér, módszerei annyira elavultak, vagy az általa választott tananyag annyira unalmas, a „legszivacsabb” diáknak is el tudja venni a kedvét.

Milyen a jó csoportos nyelvtanár?

A csoportos oktatónak is rendelkeznie kell az egyéni nyelvtanár kvalitásainak nagy részével. Felkészültnek kell lennie, ugyanakkor késznek arra, hogy ha fény derül valamilyen hiányosságára, utánanézzen és visszatérjen az utólag beszerzett információval.

Ugyanúgy nyitottnak kell lennie a folyamatos fejlődésre is a módszerek és technikák terén, és az órán is meg kell tudnia csillantani a kreativitását, ha éppen leülni látszik az érdeklődés. A forrásokat és kiegészítő tanulási lehetőségeket is meg kell tudnia osztani, és az is nagyon fontos, hogy tudja a stafétát kiadni a kezéből, vagyis hagyja megnyilvánulni a diákokat is.

Ami sajátos jellemző a csoportot oktató tanerő esetében, hogy egyszerre kell tudnia figyelni számos – sok esetben teljesen eltérő korú, nemű, végzettségű, nációjú, szellemi szintű, érdeklődésű, stb. – diákra. Senkinek nem engedheti meg, hogy kivonja magát, hogy lemaradjon, vagy ne adj' Isten leszakadjon a csoporttól. Észre kell tudnia venni, ha valaki nagyon kilóg, és meg kell találnia az egyensúlyt, hogy az egyedi elbánást kívánó illető ne határozza meg a csoport munkáját, de ne is rekesztődjön ki.

A jó csoportos nyelvtanár fejben tudja tartani, hogy ki mennyit „szerepelt”, és nem hagyja az agiliseket „elharapózni”, mindenkinek egyformán biztosít lehetőséget. Egy csoporton belül mindig vannak szégyenlősek is, akiknek kell a támogatás és az osztatlan figyelem ahhoz, hogy mások előtt megnyilvánuljanak, ezeket a feltételeket az oktatónak biztosítania kell. 

A jó nyelvtanár a csoportot egyszerre kezeli individuális személyek összességeként és egységes dologként. Az első akkor kap jelentőséget, ha a tempót, az érdeklődést és a megnyilvánulások számát tekintjük, de az utolsó révén összehozza az eleddig idegen, de azonos célért küzdő tanulókat, akik egy kellemes hangulatú tanórán együttműködve, egymást támogatva tudják megszerezni az áhított tudást.