Nem kerek dátum, de a gyorskaja szerelmeseit biztos érdekelni fogja, hogy 61 éve, április 15-én nyitott meg a McDonald’s első gyorsétterme Chicago egyik külvárosában. A testvérpár – Richard és Maurice McDonald – nem akkor kezdte a kapkodó flamósok kiszolgálását, hiszen '37 óta hot dog büfét üzemeltettek. De amikor feltűnt nekik, hogy a hamburger a legmenőbb étek, teljesen átálltak arra, majd sikeresen behálózták vele az egész világot.
Érdekes, hogy vannak ilyen nemzeteken átívelő élelmiszerek, mint hamburger, pizza, gyros, amelyek úgy épülnek be az egyes országok gasztronómiájába, hogy már nem is kutatjuk, honnan és milyen kulturális háttérrel érkeztek hozzánk. Teljes természetességgel használjuk az eredeti nevüket, de azzal már nemigen foglalkozunk, hogy akár annak, amit pl. egy budapesti pizzériában vagy hamburgerezőben elénk tesznek, akár annak, amit otthon elkészítünk, mennyi köze van az eredetihez.
Akinek vannak például olasz ismerősei (akik ráadásul jártak már Magyarországon), hallhatott már olyat, hogy a külországokban tálalt pizzákat nem lenne jogunk annak hívni, így ha valóban érdekel a gasztronómia, érdemes ezeknek a híres kajáknak eredeti nyelven utána olvasni. Ez nyelvgyakorlásnak is kiváló, a végén pedig megjutalmazhatjuk magunkat egy otthon készített autentikus étekkel.
Ha megkérdeznének, hány szót tudsz különféle ritkábban tanult nyelveken, lehet, hogy csak hebegnél, pedig ha soroljuk, nyilván sokat ismerősnek fogsz találni:
lapcsánka, tócsni – szlovák
saslik, pirog – orosz
zmrzlina – cseh
rösti, bukta, eszcájg, fasírt, flekken, grenadírmars – német, svájci
makaróni, spagetti, penne, minestrone, rizottó, piskóta, torta, saláta, és még sorolhatnánk – olasz
döner, kebab, gyros – török
croissant, camembert – francia
ketchup, steak – angol
szuvlaki, tzatziki – görög
Persze, ha már idegen eredetű magyar ételnevekről esik szó, nem feledkezhetünk meg azokról a szavakról sem, amelyek az együttélés vagy szomszédság évszázadai során vándoroltak át a magyar nyelvbe. Ezeknek a szavaknak nagy részét már nem is érezzük idegennek, hiszen a legtöbbször magával az étellel együtt vettük át az eredeti elnevezést. A kukorica, a belőle készült puliszka, a kávé és még sok minden más érkezett a nyelvünkbe például a hosszas török hódoltság idején.
