A mai fiatalok alig hiszik el, hogy még néhány évtizeddel ezelőtt is a magyar ember csak vágyakozhatott külföldre. Sajnos abban az időben mások döntöttek arról, hogy „akarunk-e” menni, és többnyire arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy nem. Azóta szerencsére megváltozott a helyzet, így bátran elmondhatjuk, hogy a legtöbben jártunk már külföldön. Ki nyaralni, ki üzleti úton, ki rokonlátogatóban, vásárláson vagy városnézőben. 

Elhagyni a haza földjét a legtöbbször furcsa érzés, az ember szinte a fákat, a bokrokat, de még az eget is másnak látja. Hirtelen egy idegen közeg veszi körül, és bizony óhatatlanul mérlegre kerül a bátorság, a talpraesettség, és még valami: a nyelvtudás.

Persze nem mindegy, milyen nyelvet tanulunk, hiszen vannak nyelvek, amelyek szinte bárhol használhatóak, és vannak, amelyek miatt, ha élesben szeretnénk alkalmazni, bizony messze kell utaznunk. A külföldi út mégis általában összefüggésbe kerül valamilyen idegen nyelv használatával, még ha azt kézzel-lábbal jelnyelvnek is hívják.

Vissza tudsz emlékezni az első külföldi utadra? Milyen érzéseket keltett benned az ismeretlen táj, idegen életstílus? Hogyan közeledtél az emberekhez, vagy éppen milyen érzelmekkel figyelted meg őket távolról? Már ekkor is voltál olyan bátor, hogy idegen nyelvet használj? Vagy irigykedve bámultad az idegenvezetőd/szüleid/testvéreid/osztálytársaid mágikus képességét arra vonatkozóan, hogy szóra tud bírni egy más nemzetbelit, sőt még érti is, amit mond?

Az idegen tájak „meghódítása” bizonyos szempontból ott kezdődik, ha többé-kevésbé magabiztosan kommunikálunk, lehetőleg az adott ország saját nyelvén. A hódítás szó leginkább arról szól, hogy saját magunkon nyissunk egy kaput, amelyen keresztül beáramolhatnak az érzelmek, a temperamentum, az ízek és zenék, a naplemente és a hétköznapi csodás pillanatok. 

Ezen a titkos ajtón át kaphatunk olyan impulzusokat, amelynek révén az utazás során nemcsak a kirakatot láthatjuk, hanem a valóságot, amely megérint. A nyelvtanulók jól ismerik ezt az érzést, hiszen sok esetben pont ez az, ami mozgatja őket. A misztikus ismeretlen kifürkészése, amely az emberi kapcsolatok, a beszélgetés és a nyelv által válik valósággá.