Közeledik a szerelmesek napja, és vajon miről is beszélhetnénk a mi nyelvtanulásról szóló blogunkon, mint arról a helyzetről, amikor a szerelemben használjuk az idegen nyelvet. Bizony sokunkkal előfordul az élete folyamán, hogy átmenetileg vagy végleg egy idegen országból való társsal hozza össze az élet. Elég egy tengerparti nyaralás, egy rövidebb-hosszabb ösztöndíj, egy városlátogatás vagy egy külföldi munka, és már kész is a „baj”.

Természetesen – hacsak a részt vevő feleknek nem – senki másnak nem lehet baj egy nemzetközi viszony, bár biztosak lehetünk benne, hogy sokan meg fognak próbálni lebeszélni róla. A szereplőknek sem jelent feltétlenül áthághatatlan akadályokat, de jó, ha az első, mámoros napok közepette is igyekeznek a lelküket felkészíteni arra, hogy nehézség lesz bőven. Főleg abban az esetben, ha még egy mukkot sem beszélnek egymás nyelvén, de a helyzet akkor sem lesz problémamentes, ha valamely csodának köszönhetően valamelyikük vagy mindkettőjük a másik anyanyelvének ismerője.

Kézenfekvő mindenki számára, aki szemet vet egy másik nemzet képviselőjére, hogy a legeslegfontosabb feladat a kedves nyelvének elsajátítása a lehető legmagasabb szinten. Ez bizony hosszú és sok energiát igénylő feladat, már csak azért is, mert nem lesz elég azon a szinten beszélni, hogy megértessük magunkat – az a szint kell, hogy végül mindent el tudjunk mondani. Már ha az a cél, hogy mély és bensőséges kapcsolatot alakítsunk ki egymással. 

A legjobb, ha mindkét fél belevágja a fejszéjét ebbe a nagy fába, egyrészt az egymás iránti tisztelet és szerelem kifejezése, másrészt a cél érdekében: kell, hogy legyen egy platform, amelyen bármit ki tudunk fejezni a lelkünk rezdüléseitől a kitűzött célokig, saját múltunknak és lényünknek bemutatásától a másik szívének eléréséig. Kell egy nyelv (vagy éppen kettő – esetleg kettőből összerakva egy), amelyen képesek leszünk elmondani mindent, amit csak szeretnénk.  

Sokakat megszédít az első napok varázsa, illetve egy idegen ország képviselőjével megkezdett beszélgetés. Eleinte már annak is örülünk, ha megértjük egymást, élvezünk minden kimondott/hallott szót, boldogsággal tölt el minden egyetértés, és izgalmasnak találunk minden különbséget. De ne feledjük: könnyen lehet, hogy botladozó nyelvtudással egészen másnak, esetleg sokkal különlegesebbnek ismerjük meg és/vagy látjuk a másikat, a puszta megértés, ismerkedés révületében! Előfordulhat, hogy amikor – akár csak évek múlva – már elsajátítottuk a nyelvet, csalódunk. Persze ne erre készüljünk eleve, de ha mégis így alakul, nézzük a lelkes nyelvtanuló szemével a helyzetet: ha a szerelem el is száll, a nyelvtudás mindenképp megmarad!